A bolgár hegyek magasában egy hatalmas, kommunista korszakból származó épület áll. A fenyőerdővel körülvett, 17 000 négyzetméteres, 200 lakóegységes épület óriási átalakuláson ment keresztül. Új életében a Semkovo Co-op otthona lett: digitális nomádok és távmunkában dolgozók közösségi lakóhelye, amelyet teljes egészében a szövetkezet tulajdonosai irányítanak.
Matthias Zeitler, a Semkovo szövetkezet alapítója és megválasztott elnöke erősen sejtette, hogy a hagyományos irányítás nem fog működni. „Tulajdonosaink többsége a világ minden táján szétszórva él. 32 különböző országból származunk, és nagyon kevesen tartózkodnak folyamatosan Bulgáriában” — magyarázza. „Kezdettől fogva olyan modellt szerettünk volna találni, amelyben minden távol élő tagunk teljes értékűen részt vehet minden döntésünkben.”
A kihívás egyértelmű volt: hogyan hozol fontos döntéseket olyan kézzelfogható ügyekről, mint a felújítások, a költségvetés és a vállalkozás működtetése, amikor 130 szomszédod a világ minden táján szétszórva él?
Az első lépések
Mielőtt Semkovo szövetkezetté alakult volna, Matthias megismerte és kipróbálta a Loomiót. „A próbaverziót csak azért használtuk, hogy lássuk, hogyan működik” — emlékszik vissza. Miután az első 50 taggal megalakult a szövetkezet, áttértek a pro verzióra. Az sosem volt kérdés, hogy szükségük van-e digitális döntéshozatalra. Az volt a kérdés, hogy megtalálják-e az igényeiknek pontosan megfelelő eszközt.
„Kezdettől fogva mindenki számára elég világos volt, hogy szükségünk van egy digitális döntéshozatali platformra. Arra is, hogy könnyen vissza lehessen keresni, miről beszéltünk korábban” — mondja Matthias. „Ez nem olyan ad hoc dolog, hogy minden beszélgetéshez indítasz egy Facebook-szavazást. Kell egy ... struktúra, amelyben rendszerezni lehet az információkat.”
Általánosabb platformokat is megvizsgáltak, például a Slacket. Matthias azonban tudta, hogy a szavazáshoz célzott eszközre van szükségük. A szövetkezetben sok programozó és digitális szakember volt, akik aggódtak a szavazatok biztonsága és az eredmények esetleges manipulálhatósága miatt. Megnyugtató volt számukra, hogy a Loomio erre szakosodott. „Sok digitális szakemberünkben felmerül, hogy ez tényleg biztonságos-e. Mi történik, ha a vezetőség túlzottan befolyásolja?”
Semkovo számára a Loomióban tartott szavazás nem csupán a tagok preferenciáit mutatja meg.
Számunkra ez valóban jogilag kötelező érvényű szavazás. Bekerül a cégnyilvántartásba. Biztosnak kellett lennünk abban, hogy ez megfelelő módja a szavazásnak, a szavazatok és a részvétel nyomon követésének.
A döntési jogkörök kialakítása
Egy bolgár szövetkezetnek általában személyes találkozókat és éves közgyűlést kellene tartania. Semkovo másként alakította ki az alapszabályát.
Kezdettől fogva olyan modellt akartunk, amelyben a távol élők minden döntéshez teljes hozzáférést kapnak. Mindent a Loomióban beszélünk meg, és mindenről ott szavazunk; a hivatalos közgyűléseink pedig egyszerűen megerősítik az online szavazásokat.
A közgyűlés egyszerű formalitássá vált. Egy ügyvéd jegyzőkönyvet készít. Az érdemi munka azonban már online megtörtént, a döntések megszülettek. „Az alapszabályunk szerint a személyes találkozón nem lehet olyan témákról szavazni, amelyekről előzőleg nem szavaztunk online.”
Nem minden kerül szavazásra. Elnökként Matthias vezetői szerződés alapján hozza meg a napi működési döntéseket. „130 emberünk van, akiknek többsége nagyon sikeres az életben, és hozzászokott, hogy minden döntést maga hozzon meg, de ha 130 ember hozza meg az összes döntést, soha nem jutunk sehova” — jegyzi meg. „Ezért igyekszünk a fontos dolgokra összpontosítani.”
Matthias minden év elején bemutat egy költségvetést. A tagok jóváhagyják a pénz felhasználását és meghatározzák az éves prioritásokat. Az év során a kisebb döntéseket másokra bízzák: milyen színűek legyenek a falak, milyen befejező megoldásokat válasszanak, és egyéb részleteket. A szövetkezet egésze a jelentős döntésekre összpontosít: mely területeket újítsák fel először, milyen szintű legyen a befejezés, és összességében mi legyen a stratégiai irány.
Kezdetben csak egy kisebb csoport, az igazgatóság terjeszthetett témákat szavazásra. „Sokan mondták: »Hé, nagyon jó lenne, ha a tagok is felvethetnének témákat.« Ezért változtattunk ezen.” Az irónia? Nagyon kevés tag él ezzel a joggal. „Valójában nagyon kevesen használják. Ez összefügg azzal, hogy inkább vállalkozásként működünk, és sok tag nem látja pontosan, mely döntések élveznek elsőbbséget.”
A tagok szerették volna ezt a lehetőséget. Fontos volt számukra, hogy hallathassák a hangjukat. „A tagok határozottan kérték, hogy engedjük meg, aztán kiderült, hogy igazából nem használják.” Talán ahogy közeledik a beköltözés, a személyes közösségi élet népszerűbbé teszi ezt a lehetőséget.
A részvétel kezelése nagy létszámnál
Bár 130 ember van jelen a Loomióban, Matthiasnak reális elvárásai vannak a részvétellel kapcsolatban. „Van, akinek egyszerűen több ideje van, és aktívabban részt vesz. Mások alapvetően úgy gondolják, hogy ha elegen beszélgetnek, akkor a legtöbb dologban elfogadják a többségi döntést.”
A Loomio részvételi jelentését használta arra, hogy megmutassa a csoportnak a tényleges helyzetet. „Sajnos a tagjainknak csak körülbelül a fele használja egyáltalán a Loomiót. Így még a fontos szavazásokból is kimaradnak. A Loomiót használó másik félből talán 10 ember nagyon aktív, aztán van 40–50, aki többnyire olvas, és talán havonta egyszer belép, hogy megnézze, mi történik.”
Matthias ezt azonban elfogadhatónak, sőt egészségesnek tartja.
Nem várnám el, hogy mindenki rendkívül aktív legyen. Fontosabb az átláthatóság és az, hogy az embereknek legyen lehetőségük részt venni: lássák, hogyan születnek a döntések, és bekapcsolódhassanak.
Az elköteleződés kultúrája
Semkovo a pénzügyi elköteleződés miatt némileg eltér a szokásos közösségi lakóhelyektől. Az emberek teljes lakásokat vásároltak. „Általában, ha egy közösségi lakóhelyen élsz, különösen digitális nomádként, és nem tetszik, akkor elmész” — mondja Matthias. „A mi közösségünkben az emberek ingatlant vásároltak. Így nem olyan könnyű elmenni.”
Ez természetes ösztönzést teremt az együttműködésre. „Ha túl agresszíven viselkedsz másokkal, később nagyon nehéz lesz jól érezned magad az itteni lakásodban.”
A döntések többségi szavazással születnek. „Ez néhány embernek nehéz, mert vannak, akik mindig úgy gondolják, hogy csak az ő megoldásuk jó” — ismeri el Matthias. „Elnökként nekem is nehéz, mert amikor az emberek hozzám fordulnak, néha határozottan képviselik az álláspontjukat.”
Ha azonban az egész csoport elé viszi a döntést szavazásra, az megkönnyíti a dolgát.
Ha egy döntést az egész csoport elé viszek, az sokkal könnyebbé teszi a dolgomat, mert nem nekem kell döntenem. A szavazás előtt az emberek hangot adnak a véleményüknek; utána mindenki azt mondja: »Rendben, döntöttünk.«
Az információk központosítása
Semkovo használja a WhatsAppot, de csak viccelődésre vagy kötetlen csevegésre. „A tulajdonosoknál tényleg igyekszünk mindent a Loomión keresztül intézni.” Még a hírlevelekhez is ezt az eszközt használják. Külön e-mailes tájékoztatók helyett beszélgetéseket indítanak a Loomióban, amelyek e-mailes értesítéseket küldenek.
„Érdemes egy helyen tartani a dolgokat, mert a legnagyobb kihívás az, ha az információ túl sok különböző csatornán van szétszórva, és az emberek már nem találják meg” — magyarázza Matthias.
A szövetkezet alcsoportokhoz is használja a Loomiót. Kezdetben a tagoknak kérdéseik voltak a belsőépítészettel kapcsolatban. Néhány megfelelő szaktudással rendelkező tag önszerveződésbe kezdett: „Létrehoztak egy kisebb munkacsoportot, majd bemutatták a megállapításaikat és javaslataikat az egész szövetkezetnek. Ezt a Loomióban is elég könnyű megtenni. Létrehozod ezeket az alcsoportokat egy adott témához, aztán visszatérsz, és összefoglalod az egészet.”
Még az igazgatóság is használja az eszközt zárt beszélgetésekhez. „Szeretnénk elszámoltathatók lenni azért, amit megbeszélünk. Ahelyett, hogy egy WhatsApp-csoportba mennénk, strukturált beszélgetést folytatunk. Ezt elvileg később is ellenőrizni lehet, ha szükséges.”
Tanács más közösségeknek
A hasonló struktúrákon gondolkodó közösségeknek Matthias ezt tanácsolja: „Csak próbáljátok ki. Mi is így teszteltük, mielőtt megalapítottuk a szövetkezetet. Körülbelül 3–4 hétig használtuk néhány előzetes beszélgetésre, hogy lássuk, hogyan működik, és mennyire könnyű használni.”
A próba bevált. Az embereknek tetszett. Összehasonlították más platformokkal, például a Slackkel, és úgy döntöttek, hogy a Loomio megfelel az igényeiknek. „Nagyon könnyű kipróbálni. Mindig úgy gondolom, hogy ki kell próbálni a dolgokat, aztán megnézni, mi működik és mi nem.”
A felújítás két és fél éve tart, a helyszínen összesen 70 építőmunkás dolgozik, és Semkovóban a tulajdonosok 6–9 hónap múlva költözhetnek be a lakásokba. Egy évvel később remélik, hogy készen állnak a vendégek fogadására. A folyamat során a 32 országból származó 130 tulajdonos együtt hozott döntéseket arról, hogyan építsék fel jövőbeli közösségüket.
Arra a kérdésre, hogy mi lenne a legnehezebb, ha a Loomio holnap eltűnne, Matthias nevet. „Nyilván egy másik eszközt találni, és kitalálni, hogyan vigyük át a rendelkezésünkre álló adatokat, hogy a korábbi döntések továbbra is hozzáférhetők legyenek... Már így is túl sok dolgom van, úgyhogy kérlek, ne kelljen másik eszközre költöznöm.”
Egyelőre nincs szükség költözésre. Semkovónak megvan, amire szüksége van: egy mód arra, hogy 130 ember időzónákon, kultúrákon és építkezéseken átívelve irányítsa saját közösségét. Olyan rendszert hoztak létre, amelyben a döntéseket meghozzák, dokumentálják és tiszteletben tartják. Ez létfontosságú digitális alapja a hegyekben épülő fizikai közösségüknek.
