A Loomio társalapítója, Richard D. Bartlett Matthew Luxonnal, egy aucklandi változásteremtővel és a Loomio lelkes támogatójával beszélget
Matthew Luxon az Envision NZ igazgatója. Társadalmilag hasznos ötleteket dolgoznak ki, különösen a hulladék és az erőforrások visszanyerése terén: például közösségi újrahasznosító központokat hoznak létre.
„Tavaly egy projekten dolgoztam a Waikato régióban, sokféle érintettel. Miközben újra és újra Aucklandből Hamiltonba vezettem, arra gondoltam: kell lennie jobb megoldásnak. A Loomióval feleennyi utat kellett volna megtennem!”
A Loomiót először néhány különböző embertől ismerte meg, akik mind arról számoltak be, hogy hasznosnak találják a szervezetük döntéshozatalában. Úgy gondolta, tökéletes eszköznek hangzik a munkájához, de eltartott egy ideig, amíg elkezdte használni.
„Olyan passzívak tudunk lenni: még ha tudod is, hogy valami segít és időt takarít meg, egy új eszköz első kipróbálásához valóban tudatos energiabefektetés kell.”
8 hónap telt el, mire megtalálta a megfelelő kezdő projektet: egy aucklandi lakóközösséget.
Először egy kis munkacsoporttal próbálta ki, a 15 háztartásból álló csoport mindössze három tagjával. A háromfős próbacsapat hasznosnak találta, ezért Matthew a következő találkozón bemutatta a csoport többi tagjának is. Kivetítőn mutatott be egy példajavaslatot: „Tiltsuk be a Marmite-ot!”
Mindenki láthatta, hogyan működik, és miért hasznos. Mint minden új csoportos folyamatnál, itt is volt némi ellenállás, különösen azok részéről, akik nem igazán jártasak a technológiában. Segített, hogy nem csak egy, hanem három ember támogatta az ötletet. Végül az az érv győzte meg őket igazán, hogy „kevesebb időt töltünk majd unalmas találkozókon!”
Így közvetlenül a találkozó után mindenkit meghívott a Loomio-csoportba. Mindenki azonnal bekapcsolódott. Sőt, a leginkább ellenállók közül néhányan ma a legaktívabb résztvevők: kedvelik mások hozzászólásait, és javaslatokat tesznek, hogy a beszélgetések megegyezés felé haladjanak.
Szerintem mindenkiben felgyűlt néhány dolog, amiről beszélni akart, de korábban sosem volt rá tere.
Ez a tartalomáradat kissé ijesztő lehet, ezért javasoltam, hogy a következő találkozójukon szánjanak egy percet az „információs túlterhelés” problémájának megbeszélésére. Legalább azt érdemes lenne ellenőrizniük, hogy mindenki tudja-e beállítani az e-mailes értesítéseit, hogy ne érkezzen naponta ilyen sok üzenet.
Ez egy önkéntes csoport, amelynek nincs kerete szoftverre, ezért a Loomio „Gift” csomagját használják. Ez azt jelenti, hogy a tagok önkéntes egyéni adományt adhatnak ahelyett, hogy az egész csoport előfizetést fizetne.
Matthew múlt héten adományozott, és ez késztetett arra, hogy felvegyem vele a kapcsolatot. Örülök, hogy így tettem: remek ötletei voltak, amelyeket a saját lakóközösségembe is elviszek. Például náluk háztartásonként egy szavazat jár. Ez arra ösztönzi a családokat, hogy közösen mérlegeljenek, és gördülékenyebbé teszi az egész csoport döntéshozatalát. Van egy informális szabályuk is, hogy minden javaslat nyitva marad egy hétvégén át, lehetőleg az előtte és utána következő hétköznapon is, hogy mindenkinek bőven legyen ideje részt venni.
Nagyon örültem annak is, hogy bemutathattam őt a CoHOP – a közösségi lakástulajdonlási program mögött álló embereknek, akik évek óta használják a Loomiót.
Most, hogy Matthew már tapasztalt Loomio-felhasználó, elképzelése van arról, hogyan illeszthetné be az eszközt a munkájába közös tervezéssel foglalkozó tanácsadóként, aki rendszeresen együttműködik a helyi önkormányzattal:
A Loomio nagyszerű, fantasztikus. Egyszerű, de hatékony eszköz. Rengeteg felhasználási lehetőséget látok.
Alig várom, hogy néhány hónap múlva újra beszéljek vele, és megtudjam, hogyan halad az elképzelése!
Címkék: Esettanulmányok Cikkek és interjúk
